Ballad of Samhain

petaluda•  2015. november 3. 20:46

Taxival jött. Éjfél körül.
Puhán lépett át a nyitott kapukon,
még köd sem zavarta. Átöleltem.
Ő távol maradt, de hagyta, hogy tegyem.
A liftben az alvadt fény arcába kapott,
simult hozzá a tekintetem, a leszakadt húsz évhez.
Nem öregedett, ő mégis fogadkozott
ezüst halántékára evezve, fiúsan rugaszkodva
térben és időben. Míg beszélt néztem a nagy
fekete vitorlákat, melyek mögötte lengtek
hideg némaságban, kifeszülve. Ő szirmokról
beszélt, melyek csak hasadtak, mindig tovább.
A Tenger........sem---gondoltam---
Szomjaztam, ő töltött. Ő töltött. Szomjaztam.
Aztán, valamikor letette, vagy leejtette glóriáját
a mélyülő éjben, rejtező férfivá csendesedett,
majd rugaszkodó vaddá. Hűvös intelligenciával
járművet hívott a kóborló léleknek s a megtévedt testnek.
Engedtem, hogy szenvedjen.
Szenvedek. Engedem.

                                 /N. A.-nak/
https://www.youtube.com/watch?v=TTJ7f4_yGBg

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

skary2015. november 4. 03:34

:)

Molnar-Jolan2015. november 3. 21:43

Nagyon megérintős.

petaluda2015. november 3. 21:36

Pera!

Köszönöm!

Pera762015. november 3. 21:29

Gyönyörű vers - szomorszép.

Pera762015. november 3. 21:28

Igen, minden lehetséges.
Vadfokhagyma, kankalin és aranypáfrány,
aki sidhben járt: azt igazolja.
Nyitott kapuk éjjelén - ki elment -
a szél hazahordja...
(Bocs, megihlettél)
.................
Sajnálom...