Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Artemisz szekere
petaluda• 2011. szeptember 20. 02:44
Szarvas-Fiú. A ködbe tévedtél,
fekete indák közé.
Állok a túlsó parton, köztünk a folyó
szüntelen mozdul zuhanva.
Nem kiáltok. Már nem.
Agancsaid ezüstje az égbe mar,
szisszenek feléd, hozzád.
Izmos nyakadon sáfrányos pára fut alá.
Sóhajom.
Véget ér a tánc, mi el sem kezdődhetett.
Zsibbadt tétovaságba lök majd az ébredés,
az anyátlan-apátlan fiú sírása....
hátadon bíbor sebek tőlem
az apátlan-anyátlan vérző gyermeké;
'kin patáid csorba aranyának üszkös nyomait
hagytad örökre. Menj. Tekinteted néma nyilai
átszelik a folyót. Vadászom lettél, s vadam.
Várod kegyelmező döfésem, pedig érzed
végzeted fekete kórók kései hozzák majd el a
néma télben.
Utolsót feszülsz. Inaid hasadnak belé,
bőgésed vértelen ünőket csal a rengetegbe.
Botorkáló nőstény démonokat, kik sáros álmaikban
cipelik ki sem hordott borjaikat.
Követem őket. Tekintetem megtelik a metszett
Hold vérével. Nem. Ez már nem vadászat.
Ez ölés. Nem ölelésben.
Fiú-Szarvas.
A folyó szakadni készül. Menekülj.
Talán Valahol, honnan jöttél egyszer
még várnak a bércek.
Ha maradsz, köd falja fel lépted.
Menj, ne mérd mozdulatlanságom hegyeit
acélos tekintettel.
Én maradok. Kivárom a halált, vagy az életet.
Vagy.
Elfúló nyögéseid utolsó foszlányait
Artemisz diadalittas szekerén.
/Z.-nek/
Törölt tag2011. szeptember 21. 18:44
Törölt hozzászólás.
petaluda2011. szeptember 20. 18:17
Kedves Attila!
Már lassan hiányozni fog az alapos és izgalmas műelemzésed, és sajátos olvasataid.
Igen. Kissé ügyeltem a mitológiai tartalmakhoz való hűségre, ám mégis van egy igen fájdalmas és vívódásokkal teli személyes vonulata az írásnak, ami persze analógiát mutathat a mitológiai elemekkel.
Artemisz szüzessége szent és sérthetetlen volt. Amazon vére a női termékenység élet-halál feletti hatalma jogot formált arra, hogy éljen is vele. Megtette.Kegyetlen módokon. Nemcsak Aktaiont, de Oriont is gyakorlatilag kivégezte, akik visszaéltek a női érintetlenség szentségével, vagy azokat, akik gyalázatot készültek ejteni női szerettein.
Az én történetemben ez nem teljesen így van. Itt felcserélődnek az áldozat és az áldozó szerepei. Egy keserű szerelmi történet a maga vívódásaival, hullámzásaival.
Köszönöm a Te olvasatodat és a leheletnyi finom ívű, de karcoló versedet is.
Valamint a gondolataidat.
Györgyi
petaluda2011. szeptember 20. 17:57
Kedves Erika!
Érdekes a ''kiemelésed''.....a gondolatmeneted. Minden olvasat egy újraalkotás. Ez a lényeg.
Köszönöm soraid.
Györgyi
Törölt tag2011. szeptember 20. 11:14
Törölt hozzászólás.
Pera762011. szeptember 20. 07:14
...kín patáid...
''Én maradok. Kivárom a halált, vagy az életet.
Vagy.
Elfúló nyögéseid utolsó foszlányait
Artemisz diadalittas szekerén.''
Előbb a halál, aztán újra az élet. Aztán a szingli istennő betakarózik az emlékekbe.
petaluda2011. szeptember 20. 06:37
Erika, Marianna, Károly!
Köszönöm.
Györgyi
narnia2011. szeptember 20. 06:12
''Menj, ne mérd mozdulatlanságom hegyeit
acélos tekintettel.
Én maradok. ''
mezeimarianna2011. szeptember 20. 05:39
Gyönyörű,gratulálok!!
BakosErika2011. szeptember 20. 05:05
Nagyon tetszik!
skary2011. szeptember 20. 04:19
:)