Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Angyal Gabriel
petaluda• 2010. május 22. 11:22
Nézlek.
Mióta ismerlek?...nem tudom.
Nézem alabástromba karcolt
gyöngyházfényű arcod íveit.
Látom, ahogy fegyelmezetten
rendezi kezed a smaragd leveleket.
Mindig is szép voltál. A mindenhogy szép.
Feltűnsz vágyva és keresetlen,
lágyan mozduló hátad, gyermek-férfi-gyermek
tekinteted kettészeli az éjjeli eget.
Megérintelek.
Valami egyszerre fékez és sodor.
Angyali lényed.
Angyali lényed törékeny anyagba teremtett
kupolái hajlanak felém, magasan, ingathatatlanul.
Ki vagy?Ki lehetsz?
Kérdezni nem merlek, csak sovány szavak
mögé rejtem szomjam, eléjük tárva, téged
meg sem nevezve.
Mégis, a lélek mi nem rabja időnek sem térnek,
érez.
Érzem, hogy tekintetemről a fátylat leemelve
tekintetedbe repülve, szavadba fűzve szavaim
megrebbennél, mint csizmák nyikorgó hangjától
nád tövében a madár.
Nézem a poharat.
Két apró rózsa és egy csörgős fűszál pihen a vizen,
s hagyom, hogy szanaszét hordja a tegnap emlékeit
egy éjszakai busz valahol, világok peremén...
/Május 21, G.-nek/
petaluda2010. május 22. 14:47
http://blog.poet.hu/petaluda/otodik-elem
:)
petaluda2010. május 22. 14:25
Drága Emi, Mária!
A tegnap emlékei:)
Egy munkahelyi találkozón voltam, sok ember, sok ismeretlen ember:)és néhány régi kedves arc. Az ottani élmények ihlették e sorokat, melyek Gárdonyi Zéta hősének szavaira emlékeztetnek, most. A Megszólított talán sohasem fogja elolvasni e sorokat, mégis Neki köszönhetem e gondolatokat. S szívemből teszem:)
Gy.
petaluda2010. május 22. 14:14
Kedves Emi!
Én is remélem:)
Gy.
mortimer2010. május 22. 13:41
puha lágy fuvallat ez a vers...köszönöm Györgyi! Remélem találkozhatunk:) Emi
csillogo2010. május 22. 13:15
Szeretettel megköszönöm!:)
petaluda2010. május 22. 13:13
Kedves Mária!
Köszönöm gondolataid, a soraid.
Én is örülök, hogy megismerhettelek.
További sikeres alkotóperceket kívánok neked.
Györgyi
csillogo2010. május 22. 12:34
Kedves Petaluda gyönyörködtem a versedben!''Mégis, a lélek mi nem rabja időnek sem térnek,
érez.''
Szépen merültél alá a gondolatba és hagytad szanaszét a tegnap emlékeit...valahol a világ peremén!
Örültem,hogy megismertelek!:))