Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Amit megőriztem. Neked.
petaluda 2017. január 28. 12:46
Kettétört triviális csoda. Nem. Nem szerelem.
Csak a karma szemfényvesztése.
...szunnyadó kígyótestéből előtekeredett alsóvilágok párás
buja homályából, hűvös istennők súgására csapkodó sörényű,
bővérű kanca képében eléd lépett pávaszínű éjben.
Keserű-szép ívű fényedbe mártotta szárnytollait.
Vágyod. Hagyod.
Véred koponyából issza majd vihogva, s csontjaidra úgy hever,
mint bársonyos kerevetre.
Mellemen démonok táncolnak, látomásom falják vadul,
hogy ne én-csak én a "mitisakarhatnékasszony" kínja maradj.
Holnapig. Mert holnap, a szilánkos ég alatt, felett felismerheted
örökkévaló jeleimet. Amit megőriztem. Neked.
/K. nak. Zs.nek/