Álomfogó

                /Már nem tart meg öled, fény-glóriád, sem bíborló sebed.../

Mint áttetsző madarak lendülsz a fényben,
nem tart vissza sem tekintet, sem a test örvénye,
összerakod emlékeid kristályait odafenn.
Lenn is Te. Vagy.
Sírva őriznéd minden mozdulatod;
szellemed szikrázó szemcséit,
de totemek súlyos karmai vájnak
léted utolsó darabjaiba, vonszolva
maguk előtt az eljövőt.
Furulyád keserű íze megfertőzi a vízeket,
mint kénes füstből lebegő látomás suhansz a fák között,
de én tudom te való vagy.
Csak én tudom.
Mégis. Meghalsz.
Látom mozdulásod, kínod;
tekintetembe kapaszkodva kérsz, hogy szánjalak,
de a csontok már megolvasva...
nem búcsúzom, visznek felső és alsó hatalmak,
a dobok lüktetése sasszárnyú éjfélt idéz,
csonka éjfélt, sebzettet.
Ne sírj. Fiú. Álmod örök.
Öled és ölelésed tovább ringják
kékes színű fák a kopár fennsíkon...
Ne búcsúzz. Ne létezz.
...csak repülj...

                                  /Test-Vér-Lelkemhez/

http://www.youtube.com/watch?v=knAZO0Mu9wI