Álom(?)

Hozzám jött. Éjjel volt. A kulcs meg sem mozdult. Átért könnyedén az anyagot nem is súrolva. Lila fénypalástban rezgett. Csak Ő látta, a Gyermek. Ágyam felé emelkedett. Álmomban álmodtam. Kezemet ezüst felfőpárnám alá gyűrtem lágyan, szám megnyílva. Átöleltem a fehér csendet. S Ő ott állt. Szemei éltek. Szép vagy, mondta. Nem érintett. Mégis magamba emeltem. Te vagy szép. Mondtam. Te Mindenhogy szép. S a párnák hűvöse bebalzsamozta a lüktetést. Még nézett. Még.......................................................................
Reggel a Gyermek tág szemekkel rezegte a Jelenést. Édesanya láttam, miként kinyílt az ajtó, s egy Tündér Fény lassan hozzád igyekezett. Nem féltem. Meglesett..................Megesett