Álom

Mellemen pattogó rügyek násza ébreszt
s az álom mi elhagyott:
....................................................
zöld kutak szája nyílik lebeg hajam
smaragd indák közé lebeg.
Templomod ibolyái ibolyáim. Templomom.
Furcsa madarak vonulnak
törékeny szárnyaik elől kitérek
suttognak fejemben a holnapok.
Hol vagyok?
Várom a várlak a várod.
Ott vagyok.
Ruhám leúszó virágaiba
kapaszkodnak a sóhajok,
préda vagyok.
Jössz már onnan, rózsaszínű ködök
nyújtóznak vállaid mögött, hosszan
nem látlak, még nem
talán el sem éred a rózsalugas mögötti világot
látod. Látod?
Ahogy szemem se
csak Te;
a lépések bennem
mint felhők ütközése
mered?
vagy én sem.
mégsem. jössz.
Hajamba font ibolyáid
kihullanak, mint az ég fogai
kövekre hullnak az éjben
még. sem.
A ködök szétszakadnak.
Nélküled lebegek lila szájú
kutak felett fekete mellemen
a gyász.

 Philippe Jaroussky "Sposa non mi conosci" de Giacomelli á Versailles. - YouTube