Ahogy csak én tehetem

Ott jártam, hol a füvek lángra kaptak ,
fekete kontyukat zilálták ránk a fák,
ez egy régi mese volt, vagy csak a valóság..?
hol a tűnő képek egymásba  akadtak.

Máshol . szép rímek között jártam,
ezüst  dünnyögésben, kezed  érintve. újra.
ürmös szélben, mi  a füstöt  homlokodra fújja;
ott haltalak el , másnapra vártan.

Jártam ott, hol a dohos pincék felett
a  halhatatlanságot terveztem. neked.
Beszéltél hozzám, én csendben hozzád hajoltam,
ahogy csak én tehetem, s megöleltelek.

                                                         /J.nek/