A vérembe élveztél

petaluda•  2017. május 22. 06:33

A vérembe élveztél;
névtelen hideg eleganciád még csak meg sem érintett 
csak a tenyered mi forrón reszketve hozzásimult 
enyémhez tudattalan fürkészve a jövőt. 
Te néma báb nem is ismernek fuldokló 
asszonyok, sóváran görcsbe ránduló hímek, 
szavaid innák innen is onnan is, 
hozzád görbülnének a csillagok is, 
pedig gyáván rabolsz csak, magad sem tudod 
érted, miért, húsod keserű kéjét hajítod ránk 
röhögve, daccal.....méhünkbe felszökő gőgös isten voltod
megteremti csonka léted végtelenbe vetélő magzatait...
még, suttogod... 
még, sikoltjuk... 
még, ordítják... 
ölésig ölelve a szavakon át 
gyilkos falloszod 
szemérmünkbe köp 
műnek nevezve 
s azok nem is felérve hozzá 
magukba eresztik, 
mint gyémántfényű magokat 
egy meg sem formálódott hajnalon...



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2017. június 26. 16:45

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. június 26. 16:40

Törölt hozzászólás.

Mikijozsa2017. május 25. 20:20

@petaluda: a szerelem az - ahol semmi nem vétek, azonkívül bármi lehet az, drámai...

petaluda2017. május 25. 20:03

Kedves Miklós!

Igen. Az.

Mikijozsa2017. május 22. 08:21

Nagyon drámai,