Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A vérembe élveztél
petaluda 2017. május 22. 06:33
A vérembe élveztél;
névtelen hideg eleganciád még csak meg sem érintett
csak a tenyered mi forrón reszketve hozzásimult
enyémhez tudattalan fürkészve a jövőt.
Te néma báb nem is ismernek fuldokló
asszonyok, sóváran görcsbe ránduló hímek,
szavaid innák innen is onnan is,
hozzád görbülnének a csillagok is,
pedig gyáván rabolsz csak, magad sem tudod
érted, miért, húsod keserű kéjét hajítod ránk
röhögve, daccal.....méhünkbe felszökő gőgös isten voltod
megteremti csonka léted végtelenbe vetélő magzatait...
még, suttogod...
még, sikoltjuk...
még, ordítják...
ölésig ölelve a szavakon át
gyilkos falloszod
szemérmünkbe köp
műnek nevezve
s azok nem is felérve hozzá
magukba eresztik,
mint gyémántfényű magokat
egy meg sem formálódott hajnalon...
Törölt tag2017. június 26. 16:45
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2017. június 26. 16:40
Törölt hozzászólás.
Mikijozsa2017. május 25. 20:20
@petaluda: a szerelem az - ahol semmi nem vétek, azonkívül bármi lehet az, drámai...
petaluda2017. május 25. 20:03
Kedves Miklós!
Igen. Az.
Mikijozsa2017. május 22. 08:21
Nagyon drámai,