A nőstény éjszakája

petaluda•  2014. április 22. 20:06

nedves-édes illattal tejedző füvek közé heverek,
mint karcsú hiúz lesve a lüktető eget, a szembogárnyi tüzeket

combjaim beteljesületlen vágyaktól feszülő idegein
elnehezülő mollokban keres ritmust egy üzenet

sóhajom-fényes nyálam fogaim közé szorítom
táguló forró cimpámba halódik az éj---nyelek---

keserű vér íze árad odalenn kereng a pára
szüntelen szakadva a málnabokrok vad álma

ez a nőstény éjszakája

a Holdat sírom nyalva, sebzett lelkem felett
bundámon parázsló foltokban a jelek:

---a tökéletes végtelen űr--- mint fagyott ér
törik homlokomba, rázkódnak a kövek

nedves ölem lüktető tánca hal szembogárnyi
Holdba, édes-karcsú füvek közé hullva

megszakadnak bennem a keserűre szűnő vágyak
a kéjes árnyak alá/hull/ az ég veres ruhája, ez a nőstény---

a nőstény éjszakája

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2014. április 23. 14:27

Ez dalszövegnek is finom lenne.

petaluda2014. április 23. 05:57

Károly!

:)

petaluda2014. április 23. 05:57

Kedves Imre !

Köszönöm.

Györgyi

skary2014. április 23. 04:28

az

petruchio2014. április 23. 02:38

ez megfogott....nagyon....gratulálok......