A Karinthy alak

Füstös bőrkötésű lapok közül lépett
a fanyar éjbe. Onnan. Ide.
Kalapja, mint fekete glória
takarta a nyári szőkeséget.
Láttam a könyvet, ahogy zuhan,
Ahogy a busz viszi
júliusból a télbe. Hányszor.
Nem illett oda. Mintha egy árnyjátékból
vágta volna ki az idő.
Tekintetének vibráló selymét, ahogy
mosolyomba fűzi a pillanat, s ide-oda
gombolyítja a lassan vetkező hegyek között.
Hatalmas fehér vásznakról átsétált
a januári ködbe. Kabátja az égig ért.
Férfi volt, vagy jelenés?!
Kezem reszketve kereste a szót,
amivel egyszer s örökre megérintheti.

                     /Karinthynak és Neki/

http://www.youtube.com/watch?v=H1DpjXQUDsI