"Nem változom, mert nem vagyok"

                                      "Nem változom, mert nem vagyok,
                                       képviselnek, vagy megidéznek
                                       a megkövesedett gesztusok."

                                                               /Fandl János/

Közénk jött, csatangoló csikók közé,
nyihogtunk tömött sörényünket simítva
gyeplők nélkül, a jövőre még nem ügyelve.
Nem volt szelíd, s ha ködök ültek homlokára
is adott. Tanított...
Késve, fésületlenül, sálját franciásan magára
dobva betoppant, padjaink között sétálva
mítoszunk lett, éretlen szerelmeink bálványa.

S mikor szétszéledtünk, kemény mellünket
lüktető reménnyel, köztünk maradt.Tudott.
Nem kerestük, nem is reméltük, hogy szikár
gyertyáját csonkig égeti majd az idő...
Most csikókat terelgető asszonyként megállok,
gyeplőbe fogott sörényem meglazítom, s hagyom
hogy a Végtelen áldozzon neki egy pillanatot.

                                           
                                         /Hajdani Tanárunkra emlékezve,
                                                    Dr. Fandl Jánosnak/