11

Délelőttbe tévedő fehér kezed
felettem-alattam lebegő jade tekinteted.
Már nem vagyok veled.
már nem vagyok...
csak álmaink paradicsoma
rezdül meg a csütörtökből
péntekbe gyorsuló monádokban;
Zuhanás.
sebeid mosod, törlöd sebeimbe
vadul, nyakam ereit szorítja a lüktetés
féktelen heved, mint sürgető bosszú
minden sérelmedért elér.......pedig
én szívem szikrájába emeltelek,
mit késed nem old......megyek...

vagy:

Zuhanás. Bosszú.
Már nem veled.
Jade délelőttbe téved rezdülő tekinteted.
Vagyok. Nem megyek.
Alattam-felettem sebeim-álmaink-sebed.
Lüktetve törlöd  sürgető heved féktelen-szorító monádokba
péntekből csütörtökbe lebegő paradicsom a már;
késed szikrájába emelted fehér nyakam, kezed mosod;
Pedig.
elér
sérelmemért (a) szívembe emeltelek...