petaluda blogja

Szólíts anya szíven keresztül. 

Színtelen szép barikádok súlya mögül. 

Vénák emlékképein át. 

Ott keress, hol oltáraink mindig várnak.

Oda borulj, oda ess ha kínoznak az árnyak. 

Én nem nézem az arcot, sem ruhád redőiben földed villámait,

csak karommal áld'lak. 

Törékeny katona vagyok az emelkedő árban,

fegyvertelen, szép megannyi idő,

mellem között viszlek, partjaira egy jobb világnak;

tarts meg minket: Erő.

Call through with mother`s heart/.../

Call through with mother`s heart. 

Behind the weight of colorless beautiful barricades. 

Through memoirs of veins. 

Look where our altars are always waiting.

Drop off, fall, if the shadows torment you. 

I do not look at the face or the lightnings of your land in the folds of your clothes,

I only bless you with my arms. 

I am a fragile soldier in the rising flood, unarmed, a good amount of time,

I take you between my breasts, to the shores of a better world; keep us: Strength.

Csak kívül fiú, belül kék vadvirág,
bibéje rezge még, törékeny, ragadós.
Kardját élteti haragvón, s ahogy meztelen combbal
a lovat hajszolja, ágyéka színtelen vizekhez hasonlatos.
Együtt, mint vadkanok hörögnek, felajzott herékkel,
de álmukban túlcsorog duzzadó tengerük. Észrevétlen.
Csak kívül férfi, belül síró gyermek. Nyerítve tomboló
vad ígéret. Vízbe festett igézet.

Látom az óceánt...
a sűrű fekete habokból mozduló kezet,
két égi test füstös ellipszisén jössz, amikor én megyek...


/A. Tarkovszkijnak és M.nek/


Moon time-Sun time


I see the ocean...
a mooving hand from
dense black scum,
on smoky ellipses of two celestial bodies
I'm going and you come...


/For A. Tarkovsky and for M../

Halhatatlan legszebb;
engedje, hogy magában is magamat szeressem
ne mozduljon, csak menjen,
vállaimra nem szögezi vad szerelem,
nem lobbanthatja el testem,
Legszebb halhatatlan;
csak menjen…

/A nem létezőnek/

https://www.youtube.com/watch?v=nxkgGq42ZWQ