Őszi Ima-őszi Csingervölgy

Őszi Ima

Őszi Csingervölgy

Lassan süpped a szeletelt csend,
omlik a maghéj, néma diók gurulnak
az elnyűtt, nyirkos avaron.

Szitál a pára, elmereng, terül,
suhan a lágy déli szél, feszül,
térdekben a fájdalom sírva ül.

Roppanó leveken bogarak kotornak,
árva napfény a völgyre merül,
táncol a kócos macska hátán.

Ősz van, mintha az idő is állna
tétován rezgő füstben,
a bomló kémények felett.

Alázatosan hajló bokrokon lobog,
játszik táncot a mókuslehelet,
elkullogott fecskék fészke vacog.

Köd, csend, álmos minden,
szikra lobban valahol fáklyán,
néha felsikít egy rigó
a kápolna fáradt harangján.

Elborít az est, merengek,
ablakszemek rám pislognak,
sóhajtoznak az imára kulcsolt lelkek.