Még ásít a táj.

Még ásít a táj.

-Reggeli képek a völgyben-

Röppenő galambok szelnek,
törnek vígan ködöt,
Még ásít a táj csendes,
szürkeség pihen mindenűt.

Széllel omlik,terül a remény,
sugarát tápláló napfény.
Kihunyó csillagok tűnnek el ,
porladva semmivé.

Melegszik ébred a világ,
felhők csokraikból oszlanak.
Zajosabbak a fészkek odvak,
fehér köveken csillogva színesen,
büszke termetű gyíkok napoznak.

Árad a légből a drága remény,
éledő szívek,lelkek,
megannyi figyelő teremtmény,
meg meg újulva keringenek.

Árváknak vigaszt adó válasz,

a fentről jövő mennyei támasz

dombok alján, vasút partján,

Csörgedező forrás. Áldás!