Lágy kezed

Lágy kezed

Lágy kezed,
gyengéden forró, ölelése vonz,
s én mosolygok a sivár élet
melegházi kertészeként.

Ha láthatom
télben virulni
azt a vörös rózsát,
mit kettőnk szívében
magzott a szerelem.

Lelkünk tisztasága
ragyog felettünk,
mint égi fóliasátor,
s a sarkaiban
örökmécses lángol.

Csak egy virágot
láthatsz a kaktuszok közt.
Kik sírnak,
nem bonthatják szirmaik.

Szeretem a virágot,
bár leckéztet a világ,
de szeretnék én is
szirmot bontani.
Te édes virág.