peronlako blogja

Vers
peronlako•  2024. október 8. 17:43

Még ásít a táj.

Még ásít a táj.


-Reggeli képek a völgyben-

 

Röppenő galambok szelnek,
törnek vígan ködöt,
Még ásít a táj csendes,
szürkeség pihen mindenűt.


Széllel omlik,terül a remény,
sugarát tápláló napfény.
Kihunyó csillagok tűnnek el ,
porladva semmivé.


Melegszik ébred a világ,
felhők csokraikból oszlanak.
Zajosabbak a fészkek odvak,
fehér köveken csillogva színesen,
büszke termetű gyíkok napoznak.


Árad a légből a drága remény,
éledő szívek,lelkek,
megannyi figyelő teremtmény,
meg meg újulva keringenek.


Árváknak vigaszt adó válasz,

a fentről jövő mennyei támasz

dombok alján, vasút partján,

Csörgedező forrás. Áldás!


peronlako•  2024. október 7. 20:41

A sóhaj is megáll

A sóhaj is megáll


Pergő dér leplet seper léptem,

hideg szél arcon csapott,

lehelet is vissza fordul,

a sóhaj is megáll, szorul,

mosolya kopott ráfagyott.


Nem integet már a nyár,

vacogva gubbaszt,

szűköl, remeg tölgyfa alatt.

Szemre húzott kalap feszül,

jég ráncot tör a pillák körül.


Csendes a lég, s minden,

a szürke tájban némult.

Komor korom alázkodik,

kéményére porlón szelíden.


Ablakokban a kis fény szilánk,

táncol vadul meg meg libben,

kis kályhában láng serceg,

pattog, dalol, jó kedviben.


Este van fonódnak szívek,

ráncos dolgos kezek.

Ölelkező lelkek,

suttognak imát, hálát rebegnek.


Ajka, Csingervölgy ,

2024. 10.07.


peronlako•  2024. október 5. 17:12

Kucorgó hangok – Erdei képek-

Kucorgó hangok


Erdei képek-


Mókusfarok, rézháló,

galagonya télálló,

szürke pele fütty pattanó dér.


Bagoly lárma,

vakond álma,

sikló panasz, alvadt vér.


Pimasz róka, kamasz ,

ravasz cseles vermen,

avar tapasz.


Görbe gólya bögye tolla,

apró csíkos konda dagonya,

hol a tavasz?


Károg, röppen kánya hahota,

fröccsent gúnyol,

nincs jobb dolga.


Büszke hím, bőg a dám,

bólint, orra tágul,

asszonyára bámul.


Félénk jércék kérnek,

fehér fagyos pihét tépve,

legyen szélnek pihenése.


Denevér köd száll az égre,

óvatosan borul a csend az éjre.

Álmodhatunk békét végre.



peronlako•  2024. október 4. 21:40

Lágy kezed

Lágy kezed

Lágy kezed,
gyengéden forró, ölelése vonz,
s én mosolygok a sivár élet
melegházi kertészeként.

Ha láthatom
télben virulni
azt a vörös rózsát,
mit kettőnk szívében
magzott a szerelem.

Lelkünk tisztasága
ragyog felettünk,
mint égi fóliasátor,
s a sarkaiban
örökmécses lángol.

Csak egy virágot
láthatsz a kaktuszok közt.
Kik sírnak,
nem bonthatják szirmaik.

Szeretem a virágot,
bár leckéztet a világ,
de szeretnék én is
szirmot bontani.
Te édes virág.

peronlako•  2024. október 1. 19:36

Őszi Ima-őszi Csingervölgy

Őszi Ima

Őszi Csingervölgy

Lassan süpped a szeletelt csend,
omlik a maghéj, néma diók gurulnak
az elnyűtt, nyirkos avaron.

Szitál a pára, elmereng, terül,
suhan a lágy déli szél, feszül,
térdekben a fájdalom sírva ül.

Roppanó leveken bogarak kotornak,
árva napfény a völgyre merül,
táncol a kócos macska hátán.

Ősz van, mintha az idő is állna
tétován rezgő füstben,
a bomló kémények felett.

Alázatosan hajló bokrokon lobog,
játszik táncot a mókuslehelet,
elkullogott fecskék fészke vacog.

Köd, csend, álmos minden,
szikra lobban valahol fáklyán,
néha felsikít egy rigó
a kápolna fáradt harangján.

Elborít az est, merengek,
ablakszemek rám pislognak,
sóhajtoznak az imára kulcsolt lelkek.