peronlako blogja

Zákeus

Napfény kapaszkodik a szélbe,

vonszolódva lustán dereng,

a fagyott táj felett a hajnal,

ágban kapaszkodva merengek

Elrabolt lelkek nyöszörögnek,

a gonoszok markában,

míg a vágyakozók,

csoportban támolyogva,

Jerikó felé térnek.

Rezzenő levelek közt lapulva,

a bűn szabadítót várom,

lelkem megremeg,

por felhőt vert nép tömeg,

lármás bolyként közeleg.

Közöttük egy alak más Ö,

mint a többi, szelídként,

alázatos de tekintete éget.

Szívembe verve zörget,

szólít, s hullok a fáról omló fügeként.

Szerény hajlékomba térve,

áldása rám tapad,

gyűjtött kincsem csalt vagyon,

immár elosztom mit sem ér.

Megváltás, az öröklétben hálaadás,

mindennél több haszon.

Uram szólíts meg újra és újra,

gyógyírt adva a múltra,

nyerve bocsánatot, erőt,

megújult szívet mindenekelőtt.

Igédből merítőt.

Vétkeim rejtekét feltárt Ima,

könyörgő dallamban vallja,

testem kapzsi vágyát,

Jézushoz elé borulva,

az Úr kegyelme ad párnát!

Ajka, Csingervölgy 2025. 01.28.

Maradék

Adventi képek III.

A hó lepte parókián,

fonnyadt fügéket himbál,

a fagyos szél,

a terebélyes bokor ágán,

hangos a lárma cinegéktől.

Néha-néha maradék,

hó omol le a levelekről.

A kis házak mind titkot rejtenek,

hisz mind csodák az emberek,

Sötétben deresen hunyorgó,

ablakokat vacogva bámulom.

gyümölcsei a teremtésnek.

Maradék porból formálva,

másává az Úr képének.

Bensőmet melegítő ima

égő gyertyaként pislant,

hálát olvaszt belőlem,

az érdemtelen kegyelem,

roppant a vádló, s elrohant.

ajkamról magasztal énekem!

Elrejti szívem a bánatot,

mert tudom jól. Ő Hű,

Igaz, Vezet, s Szeret!

Talán asztaláról,

hull nekem is maradék,

a mennyei morzsából.

A csillag fények vakítanak,

mint ezernyi lélek,

kik dicsőségben hazaérnek.

Ajka, Csingervölgy 2024. 12.12

Templom kertben

Adventi képek 2

Szelíd mosollyal nézte,
a reggeliző mókusokat,
ahogy mogyoróval,
hosszas táncot lejtenek.
Vidám kedves teremtések
gondolta a lelkész.

Idén bőven termet,
a templom mögötti fa,
vonzotta kacéran,
hívta a kis jószágokat,
víz is volt az itatóban.
mindig friss tiszta.

Kis udvar volt, árulkodó,
a gondos törődésről,
odúval egy farönkben,
logó etetővel a fenyőről.
Visszajáró sün is horkolt,
lapulva zajok elől,
levelekkel burkolt,
szerény otthonából.

Kelt a nap hideg szikrákkal,
ricsajozva ébrednek ,
s távolra szállnak,
a katonás vadludak,
honuk alatt tehernek.
a becsomagolt nyárral.

Menni kell jegyzi meg,
párja az egyházi embernek.
Nyitni kell! Nehéz ,remeg,
a míves templom ajtó.
Csordogálnak is csendben,
kopott lépcsőn fel sorban,
a hívek szép rendben .

Már a fagy is mintha,
engedné el szorítását,
lerázza dér köntösét.
Hívogató harangok felelnek,
a tördelt kezű lelkeknek.
Olvasztó szívek imája,
hirdeti a Bárány jövetelét.

Öt lélek

Adventi képek I

A várakozó gyertya lángja
kacér derűvel táncol,
erősödő hévtől ujjong,
a viaszba font kanóc.

A szolid kis bérelt szobát,
elárasztja a nem szokott
illat, csend, néma nyugalom,
egy sarokban kuporog,
az elnyűtt kis játékhalom.

Kis traktor s a csukódó szemű,
kopott kis babák nemrég,
az apró kezeket melengették.
Friss terítő kerül az asztalra,
meleg tea s cipóvég.

Az ablakon át téli szél,
akasztott, csöpp kabát ujjába bújt,
süvít, csapkod, mint karjával,
szellem, ha megvadult.
Fáradt már, Apó sem mesél.

Ám az öt lélek szeme csillog,
mégis csodától ragyog,
halkan suttogják bele az estbe,
az első dalt mosollyal ölelkezve,
egyre-egyre erősödve.

Kint csillagok pásztázzák a nyikorgó jeget,
bent boldogan, hálával érkezik,
s imával, könnyezve a Szeretet.
Benéz, betér az áhítattal várt advent.