peronlako blogja

Gondolatok
peronlako•  2024. március 8. 21:30

Szenvedések Könyve -Blues-

Szenvedések Könyve

 


Úgy nyüszítesz,

mintha szabad lenne,

és ez volna a legfontosabb.


Úgy sírsz,

mintha valakit szerettél volna,

és valaki téged szeretett volna.


Úgy őrjöngsz,

mint a sebzett vad,

mikor a természet perifériáján

a herélésre vár.


 


Enyém, a törőd, hosszú késed

csepegő langyos véred.


Enyém, a fejdíszed legyél bár,

ringyó vagy királylány.


Enyém, az önzés mellyel megfojtok,

mindent mi velem lebeg.


Enyém, az örök vadászat,

a leplezetlen testekért.


Enyém, az utak pora,

a kérges talp.


Enyém, a Bangwan Ranch,

összes nukleáris liliom-ja.


Enyém, az Életbe fércelődő

Halál.

Enyém, a jel mely testembe

ég.

Enyém , a vas sírása ha,

a szerelvény átvonaglik rajta


Enyém, a feladat az utolsó gombnyomás,

sorsunk gigantikus vezérlőtermében.


Enyém, a nyolcadik nap a HIT,

a buddhizmus, Kereszt.


Enyém,a háború, a fajgyűlölet,

a millió éhező.


Enyém, a törvény és a törvényszegés,

az ítélet a bűn, a hóhér feje.


Enyém, a Szellemi és Testi sorvadás mámora,

és műanyag kezed.


Enyém, az ezüst Porsche a száguldás,

a görcs a mentőben.


Enyém, a combod a lekvár,

a mellszobor könnygáz.


Enyém, a Szenvedés a Megváltás a

Boldogság az utolsó fecskendő.


Enyém, a kommunista bátor nyúl,

a tőkés jóllakott ordas.


Enyém, a józan ész, az őrület,

a förtelem magánya.


Enyém, a dögöt rágok utolsó,

lehelet ködije.


Enyém, a rothadó pergamen melynek foszlányai,

az első szerelmes levélre emlékeztetnek.


Enyém, a múlt a jelen, s a jövő,

mely nagyszerűségét rég kiélte.

 


Rajtam, az átok kéjelgő

szajha álruhájában.


Rajtam, az ötvenes ing szennyes,

cafatja köldökig ér.


Rajtam, a szem, a szemed, szemetek

a kárörvendő hisztéria.


Rajtam, a lepel a folyó homok völgyében,

arcomon tegnapi árnyék.


Rajtam hever a szenvedések bálja,

hol az utolsó attrakció, a kobra lenyelése.


Rajtam, az aranyos babér míg,

Dózsa trónján ülök.


Rajtam, a sok kiló, mit veszekedve,

keselyük majszolnak.


Rajtam tapos a hetvenes évek nemzedéke,

s elaltat ez az európai csend.


Rajtam, a könny a vér,

az utolsó serpenyő illata.


Rajtam, az álmos csalódott szerelem.


Rajtam, a koporsó mely alá löktek,

a száraz földbe,

megspórolva fejfám helyét.

 

Értem,

jön a tegnapi és a holnapi lány.


Értem,

mit akarsz, de nekem ne pofázz,

mert arra vágyom én is.


Értem,

e Realista kóma világot,

s mégsem értem,

miért-e tengernyi megalázás.


Értem,

vagy nem, teljesen mindegy.




Holnap, talán megszabadulok,

ebből az új erőfeszítésből.


Holnap,talán velem remegsz te is,

s a virágok szirmaikat,

az égbe küldik fel.


Holnap, itt leszek úgy mint ma,

kopaszon és kövéren.


Holnap, a bluest egymásba nyomjuk,

mint egy új szeretkezést.


Holnap, a csend meghibbant mindent,

s egymás kezébe adjuk a kilincset,

a Sárga Házban, hogy zálogba adjuk,

bomló agyvelőnket.


 



Vártam, hogy sírhass és sírhassak,

s te nevettél és én sírtam.

Vártam, a magányt s mikor megérkezett,

gyűlölni kezdtem.


Vártam, a nyárt,

de bennem mindig tél maradt.


Vártam, a csókot,

de csak szemen köptek,

s örültem, hogy élek.


Vártam, a segélyre, de elvéreztem,

s a tegnapi alvadt vérembe fulladtam.

miközben kijöttél a napköziből.


Vártam, hogy rám találj,

s közben rám talált a Halál!


Vártam, hogy együtt meditálhassunk,

de meghasadtál a Pénz látványától.


Vártam, mint a szeretet koldusa,

a bárokban és kuplerájok mélyén,

és el is jöttek értem.

Bilincsel és a vérengző Szfinxszel,

hogy karjukba fúljak,

a gyönyör mágnes borzalmaiba,

kiszíva belőlem a velőt a lelket.



Tapolca.1988.06.08

 

Átdolgozva: Ajka,2024.03.08