Halott virágok

Halott virágok,

szirmai,

borítják lelkemen,

a szenvedélyt.

Lapos lelkűek,

ölelnek,

kik szabadultak,

Dickens mennyországából.

Lelőtt szaracénok,

poshadó bűze,

terjed az ingovány,

láp méh odvaiban.

Liliputi nőstények,

hemzsegnek,

a kan forgatagban,

ölelésre vágyva.

A kéj és borzalom

montázsa,

csak vérfürdő

lehet.

Átalakulunk a semmiből

izotópokká,

megcsalt érzékeink

remegnek.

Erogén zajok

kísérik,

az éjszakai,

paplanok suhogásait.

A Sing Sing-ben,

manhattani

bőregerek

vinnyognak.

Csapkodnak

a félhomályban,

papagáj eledelre,

fordítva a törekvést.

Merevedő gyomrunk,

áhítozva,

üríti kövülő,

székleteinket.

Melyekben turkál,

lelkiismeretünk,

hömbölgö

galacsinja.

A hatvanas évek,

miriádé-ja taszít,

a kapcsolat,

teremtések szenvedéseibe.

Sírunk, s közben

maratoni kéjelgésünk,

ondó bűze fröcsög,

a sárguló konyha mozaikra.

Veszedelmes hiányodban,

üldöz a maszturbáció,

tested szitaként tapad,

a liszt szemcsékért.

Kivánom betölteni,

a benned tátongó űrt.

Szeretlek.

Az egzotikus nőket szeretem,

kiknek az egyszerűségük,

ragadóan csillog.

Pécs, 1987.04 20.