Elmerült lélekkel-Tapolcai képek

Elmerült lélekkel

Tapolcai képek

Rám tekintő nap,

a padon ülve a fűz alatt,

mintha szívem könnyeit szárítaná,

cinke kúszik fel ágán,

harmatot keresve,

forgácsot kotor maga alá.

Gőz gomolyban a tó színén,

hínárfoltok hivalkodnak,

ficánkoló csetri rajok,

békát űzve,

a malom zúgó felé sodrodnak,

a híd alatt tűnve el.

Fehér habban merülnek el a lelkek.

A városszéli kis kék dízel,

vidám kacagással,

húzza a szürke bazalt kígyót,

kelő nap fénye csillan,

a nádas foltok közt,

felbukkanó csilléken.

A barackosban izzadva érik,

szép dagadttá a gyümölcs,

húsos édes szaftja,

csordul a száj széleken.

Iskolából szaladó gyerekek,

zsivaja feszül a tájnak,

talán majd minden övék lehet,

mire igaz hittel vágynak.

A ligeti kis gőzös is máshol,

őrzi a gyermekek álmát

már nem zargatja,

a varjak buja viháncolását.

Tanú hegyek legendáikkal,

lágyan ölelik körül a várost.

A fűtőház is kihalt,

romokban, szomorú,

de emlékektől kedves.

Öltözőben lógnak még,

gazdátlan kabátok,

és pár kopót sapka,

elenyésznek mint,

a múltnak maradéka.

Ajka, Csingervölgy, 2024. 10.23.