Gondolatok

Gondolatok
biacica15•  2011. november 10. 16:49

-.-'

Megint itt, hogy miért nem tudom... talán, mert megint túl sok...

Ismét álmatlanság gyötör, túl sok a kétség, sok a szabadidőm, túl sok, hogy gondolkozzak, de túl kevés, hogy átéljem a saját életem...
Egyik átvirrasztott éjszakám gyümölcseként fogant meg bennem ismét a kétség...
Vajon jó helyen vagyok? Vajon az vagyok, akinek lennem kellett, aki lenni akartam? - Vagy csak lettem...lettem valaki, egy a sok közül...
kétségek gyötörnek, lehet hogy csak bizonygatom, hogy én igen is vagyok, és nem valaki, nem egy a sok közül, hanem én... ÉN vagyok. Talán csak be akarom bizonyítani, hogy meg tudom csinálni, hogy megy ez nekem egyedül is (bár már szinte felkelni sincs erőm)

Vajon jó „anya” vagyok? Vajon megmaradt bennem a testvér, a gyengédség? Vajon egyszer lehetek tényleg jó anyja saját gyermekemnek?

Telnek a hetek, a hónapok... Szomorú percek és boldog pillanatok, de annyira vékony a határ, a bánat és boldogság között, hogy sokszor, már beleveszek a saját keserűségembe...
A sötét éj után, már nem találom a reggeleket, már nem látom a nappalok és éjszakák közti különbséget... már minden összefolyik...
Néha már-már azt hiszem, hogy teljesen elvesztem, hogy Én, már nem is igazán én vagyok... már nem tudok senkit boldoggá tenni, hogy már kín velem egy légtérbe kerülni...
Annyira borzasztó látni, hogy hova jutunk, hogy nem változik semmi, hogy nem lesz jobb...

Már nem akarok semmit, csak egy kis nyugalmat, néhány napnyi csendet és SEMMIT... bele akarok veszni a messzeségbe...

biacica15•  2011. július 6. 21:50

Valaki *.*

Már rég nem láttam... egészen furcsa is volt, hogy már nem beszélünk...
Aztán a találkozás... és semmi... meglepő... A korábban izzó, fortyogó levegő helyére, egy egészen közömbös, érzelemmentes légtér költözött.
Lehet, hogy most egy kicsit félnem kellene?
Hihetetlen, hogy a vágyak mennyi-mennyi tragikus csapdát rejtenek... hogy mennyire megváltoztathatják két ember kapcsolatát.
Én nem félek... nem félek, csak rettegek a tudattól, hogy elveszítem őt... pedig ragaszkodom hozzá és szükségem van azokra a bolondos, szúrkálódós csevejekre...
Vajon beszélnem kellene vele?
Valamiképpen biztosan meg kell tudnom mi lett velünk.

 

'Ó, Kedves Te, Kedves Valaki, Kedves.... Hiányzol... és ez éppen  elég'

biacica15•  2011. április 20. 17:54

.....o.O.....

A titkok álarca mögé bújtatott angyali pillanatok.... egy feledhetetlen óra a mámorító éjszakában, vele, a karjaiban, azt remélve, hogy a pillantásába feledkezve megáll az idő... 


Kívánságok... halk suttogás az éjbe, azt kívánjuk, hogy ne érjen véget... 

Kérünk... kérünk még egy kis időt... egy kis időt még vele... 

Hazudunk...hazudunk, hogy nem kell; Hazudik... vagy talán őszintén mondja mennie kell

El kell mennie, mert tehetetlen a vágyaival szemben, tehetetlen az érzéseivel szemben... és tehetelen velem szemben...

Tudjuk, tudja, hogy nem lehet, nem szabad!

Kínzó pillanatok, a gyötrlemes búcsúzás, az utolsó csók, amikor elválnak útjaink.


Az este amikor örökre eltemetjük álmaink......

biacica15•  2011. április 13. 21:49

*-*

'A képek a múltból most foltok a jelenben, keserű könnycseppek, a tenyerekben....'
Sokáig kerestem az okot, ami miatt a múlt kísért és rá kellett jönnöm, hogy éppen ugyanazokba a hibákba készülök beleesni, amely hibák miatt jelenleg itt tartok... a jelen helyzetben... 
Bár ezeknek a hibáknak a nagyrészét nem is én követtem el és elég keserű végkimenetelük lett... mégis örülök nekik ....
Örülök, mert anélkül az ember nélkül, aki elkövette, most nem lehetnék itt, és nem lehetnék az, aki vagyok... és...és ha visszakaphatnám akár egy ölelés erejéig, akár kétszer ennyi teherrel is képes lennék tovább élni...
Azt mondják az ember a sájt kárán tanul, ez így is van... bizonyos esetekben.... máskor viszont elég, ha szeretteid szenvedését nézed végig nap, mint nap és már akkor tudod, hogy mi az amit te sosem tehetsz meg... amit soha nem engedhetsz meg magadnak, ha nem akarod megbántani azokat, akik szeretnek....
A szeretett embert bántani hiba, de azt aki téged szeret megbántani bűn...
Az emberek mostanában annyira el vannak foglalva a sáját dolgaikkal, hogy már azt sem veszik észre, hogy mennyit  bántják a másikat.... emberek vagyunk érzünk igen, de abba senki nem gondol bele, hogy a másik ember is érez és a másik embernek is ugyan annyi joga van ahhoz, hogy éljen, mint nekünk...
Csörtetünk előre mindenen és mindenkin átgázolva a "fontos cél" érdekében, csak éppen azt felejtjük el észre venni, ami tényleg fontos....
 Együtt élünk valakivel, valakikkel... most félretéve a család és lakótárs megkülönbötetését... és képtelenek vagyunk belátni, hogy nekik is  fáj, nekik is nagy baj, ami éppen nekünk, hiszen akárhogy is van, de ők azok akik minden nap ott vannak mellettünk és végignézik a kínlódásunkat....
Tényleg nem érdemelnek annyit, hogy megköszönjük nekik amit tesznek értünk, hogy meg hallgatnak...?
Tényleg azt kell hangoztatni mindennap, hogy engem senki sem szeret, hogy engem otthon is csak bántanak?
A 14-15-16 éves gyereknek azzal kell meghálálnia a törődést, hogy átnéz a szülein, leköpi őket?
Tényleg itt tarunk?
Odáig juttotunk, hogy nekünk már semmi sem elég, semmi sem elég jó, mert a másiknak több van...
Segítséget várunk, úgy, hogy mi nem tennénk senkiért semmit?
Szomorú, hogy az embereket nem az alapján ítéljük meg akik, hanem az alapján, hogy hogy néznek ki és mennyi pénzük van...
Elkeserít a világ amibe születtem.... 

biacica15•  2011. április 12. 21:04

......no comment.....

Sötét fellegek... az elsötétül égbolt ködös tükre... olyan komor, olyan bánatos.
A csillogó Hold sugarában ülve, a szürke kihalt utcát bámulom... kihalt... szürke... kihalt... valami nem stimmel... kihalt, szürke... 
Tudom már! ............ tegnap, tegnap még egészen színes volt, olyan élettel teli, mint....mint amilyen én is voltam egyszer-egyszer rég...
Mennyi könnyen múló pillanat, mennyi gyönyörű álom, mennyi vágy... Ó, mily könnyen is vesznek el....
 mint a tegnap....
Emberek, akik itt élnek és még sem, mert létüket már felemésztette a szenvedés...
És ott vannak ők, ők, akik annyi mindent megtehetnének és mégsem teszik.....
Tán nem látják, lehet, hogy az 1 hete tartó szélviharban szemüket a homokban fürdették !?
Már megint a káosz... 
Elmerülünk a vödör ganéban....