Gondolatok

salálálá...
valahogy megint itt tartok, megőrülök  a kétségektől... miért nem beszél velem?
sálálálá...
már megint mit csináltam rosszul? tutira bennem van a hiba...
sálálálá.....................................

Hát ez sem egészen kerek...
Nem tudok dűlőre jutni a dolgok felett... igazából, már minden keszekusza, de úgy rendesen... bár lehet, hogy ez eddig is így volt de sosem tűnt fel.
Elgondolkodtam, azon mit is gondoltam akkor amikor felajánlottam neki a lelkem. Azt hiszem már jobban ismer, mint ahogy én azt szeretném.
Hosszú beszélgetéseink egyikében valamiféle 'féltésről', 'csalódásról' beszélt, nem igazán emlékszem, mert egészen belefeledkeztem a pillantásába.
Csak most rakosgatom össze az emlékmaradványokat.
Meg akar óvni valakitől, aki a barátja, aki végre szeret... de nem értem miért.
Szerinte, nem jó ez így ahogy van, mert kívülről nem kapcsolatnak hat ez az egész...
Aztán egyik pillanatról, a másikra már nem is vagyok olyan fontos és már-már azt érzem, hogy kerüli a társaságom. Érdekesen mutatja ki, hogy fontos vagyok neki...
Ki tudja, lehet, hogy megint én vagyok, aki valahogy másként látja a történteket és az  egésznek az az oka, hogy mind a ketten más felé megyünk és a saját életünket próbáljuk rendbe tenni...
Már nem értem, már nem vagyok biztos semmiben... és...és...és... annyira hiányzik... annyira szeretnék megint beszélgetni és újra nevetni vele...

ANNYIRA...ANNYIRA...ANNYIRA

Gondolom az emberek többsége szerint igen 'hülye' vagyok, de valahogy nem érdekel...
Nekem, meg úgy általában a normális embereknek még akadnak barátai... lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de hát ez van, és nekem valahogy hiányozni is szoktak, bár a kommenjeimet tekintve úgy vélem egyesek a barát szó fogalmával sincsenek tisztában.