?

Hát ez sem egészen kerek...
Nem tudok dűlőre jutni a dolgok felett... igazából, már minden keszekusza, de úgy rendesen... bár lehet, hogy ez eddig is így volt de sosem tűnt fel.
Elgondolkodtam, azon mit is gondoltam akkor amikor felajánlottam neki a lelkem. Azt hiszem már jobban ismer, mint ahogy én azt szeretném.
Hosszú beszélgetéseink egyikében valamiféle 'féltésről', 'csalódásról' beszélt, nem igazán emlékszem, mert egészen belefeledkeztem a pillantásába.
Csak most rakosgatom össze az emlékmaradványokat.
Meg akar óvni valakitől, aki a barátja, aki végre szeret... de nem értem miért.
Szerinte, nem jó ez így ahogy van, mert kívülről nem kapcsolatnak hat ez az egész...
Aztán egyik pillanatról, a másikra már nem is vagyok olyan fontos és már-már azt érzem, hogy kerüli a társaságom. Érdekesen mutatja ki, hogy fontos vagyok neki...
Ki tudja, lehet, hogy megint én vagyok, aki valahogy másként látja a történteket és az  egésznek az az oka, hogy mind a ketten más felé megyünk és a saját életünket próbáljuk rendbe tenni...
Már nem értem, már nem vagyok biztos semmiben... és...és...és... annyira hiányzik... annyira szeretnék megint beszélgetni és újra nevetni vele...

ANNYIRA...ANNYIRA...ANNYIRA