pepo blogja
Ha fázom
Te tudod hogy mikor fázom,
öleleseddel fedtél,
óvtál szerettél.
Adtál álmot,
homokba rejtett
meglepetés rajzot.
Én pedig, felnőttem hozzád,
kezed, ölelésed megsem feledtem el,
annyiszor nevettél rám,
nem tudom, nem lehet.
Mintha most is itt lennél,
kimondom csendben, fázom.
Várok pár percet,
lecsukott szemmel rájövök,
ez már más, más az élet nélküled.
Örökké fázni fogok.
Kék madár
Nézd, mit rajzoltam a ház falára,
egy madarat, széttárt szárnyakkal,
kifestettem kékre, mint a legszebb eget,
felhőtlen kékkel.
Tudod ez így mit jelent ?
Szabadnak lenni,
de ez nem minden esetben fizikai,
lélekben, szívben tudatban.
Mindenki szeretne kék madár lenni,
nem menne messzire,
de mégis szabadnak érezné magát,
szívben lélekben, tudatban.
Így élni a legszebb.
A legszebb élet.
Megrajzolt
Küzdelem van bennem,
pár napnyi
az ezernyi veglettel szemben,
nekem csak azok
pár napok kellenek,
olyanok
mint a messziről hozzámért hangok,
szívdobbanasnyi mind,
újra épített fészek.
Küzdenek a napok,
s ha majd a hangok eltűnnek
naplemente mögött,
reggel üresre ébredem
mert eszembe csak az a nap,
az első,
amitől minden köszönök..
Életem megrajzolt
Végigrajzolt..
Mosolygok
Mosolygok,
mindig
előveszek egy papírlapot
fecnit,
mindre van irva
valami szép.
Segítenek csökkenteni
a távolságot
múló időt,
borult eget,
zörgő avart talpam alatt,
tenyérnyi leírt mondatok.
Mosolygok,
mert van
sok apró cetlim,
kézzel irt lenyomatok.
Megmaradt tegnapok...
Ablaklét
Tudod,
rég nem a valóság
a szebbik álmom,
valahogy minden
olyan küszöbön
ablakban maradt,
fénykép,
megfolytan a tavaji nyártól,
eső ha éri
mindig érzem a koppanasokat.
Mint üvegházban maradt virág,
mi szomjazik,
de az eső nem éri,
mert neki esöből
csak a látványa maradt...