viaszbábú

viaszbábú
az vagyok, névtelen
alaktalan
szomorú arcú
ha annak gyúrod

nézd mi vagyok
puha
könnyen formálható
tenyeredben pont elférő
melegedtől nem félő
most ez vagyok
látod mivé gyúrtál
érzővé
mert kezeddel tanítottál
gyermeked vagyok
alkotásod
belém gyúrtad magad
minden másságod
ez vagyok

figyeld ahogy megnyugszom
kihűl testem
elvesztem meleged
ami alakított
de nem veszem el
szemed figyelheti
mi is vagyok
ami te vagy
csak egy képzeleted
csak egy viaszbábú
igaz gondolatod
mert itt vagyok.........