Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Végletek
pepo 2011. június 6. 19:49
Hogy tűnődik a világ rajtad, vajon hogy mereng
sorsod képzeletévé teszi életed.
Rád rója terheit, apró játékszereit
hol egy drága kő életed fonalán
akad néha gyász koszorú sírhant,
kihalt temető, dombtetőn elásott fegyver
vakká vált menyegző.
Kicsavart dugókon át, üveg világok
útvesztők, átkönyökölt éjszakák sarkában
körmölő pók életvégnek, hálót sző.
Még megsegít, kockáján mit neked vet
hatost lát, cinkelve néha, csal
megcsalja saját magát…
Megdermedten veti most kártyáját
fekete köpenyét akasztja szögről le
miattad, az arctalan kaszás.
Arcán mosoly, egy bábu mi célba ért
az élet játék, néha pedig túl sokat ér.
sarandisziszi2011. június 8. 11:50
:(
Írj rám!
pepo2011. június 7. 05:37
zotya,,:)
pepo2011. június 7. 05:37
köszönöm versike..:)
zotya682011. június 6. 22:23
Hogy Te miket tudsz írni! Döbbenet...!
versike2011. június 6. 21:02
''dombtetőn elásott fegyver''
''átkönyökölt éjszakák sarkában
körmölő pók életvégnek''
Nagyon jó képek, Csaba! Gratula!
pepo2011. június 6. 20:23
:)
konczgabor2011. június 6. 20:14
jó játék:)
pepo2011. június 6. 20:04
:)
mezeimarianna2011. június 6. 20:01
gratulálok!!!
skary2011. június 6. 19:56
;)
pepo2011. június 6. 19:53
néha...ez most a másik oldal..:)
skary2011. június 6. 19:52
játszani is engedd........... :)