Végletek

pepo•  2011. június 6. 19:49

Hogy tűnődik a világ rajtad,  vajon hogy mereng

sorsod képzeletévé teszi életed.

Rád rója terheit, apró játékszereit

hol egy drága kő életed fonalán

akad néha gyász koszorú sírhant,

kihalt temető, dombtetőn elásott fegyver

vakká vált menyegző.

Kicsavart dugókon át, üveg világok

útvesztők, átkönyökölt éjszakák sarkában

körmölő pók életvégnek, hálót sző.

Még megsegít, kockáján mit neked vet

hatost lát, cinkelve néha, csal

megcsalja saját magát…

Megdermedten veti most kártyáját

fekete köpenyét akasztja szögről le

miattad, az arctalan kaszás.

Arcán mosoly, egy bábu mi célba ért

az élet játék, néha pedig túl sokat ér.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

sarandisziszi2011. június 8. 11:50

:(
Írj rám!

pepo2011. június 7. 05:37

zotya,,:)

pepo2011. június 7. 05:37

köszönöm versike..:)

zotya682011. június 6. 22:23

Hogy Te miket tudsz írni! Döbbenet...!

versike2011. június 6. 21:02

''dombtetőn elásott fegyver''

''átkönyökölt éjszakák sarkában
körmölő pók életvégnek''

Nagyon jó képek, Csaba! Gratula!

pepo2011. június 6. 20:23

:)

konczgabor2011. június 6. 20:14

jó játék:)

pepo2011. június 6. 20:04

:)

mezeimarianna2011. június 6. 20:01

gratulálok!!!

skary2011. június 6. 19:56

;)

pepo2011. június 6. 19:53

néha...ez most a másik oldal..:)

skary2011. június 6. 19:52

játszani is engedd........... :)