Vándor

pepo•  2010. április 18. 21:43

Rohannak a léptek
de az út sosem véges
porzik a talaj,
de lépted ne fáradjon el
eső sem zavar.
Szembe fúj a szél, menni
fáj, érzelem ezernyi év.
Napokat nem számolod
de a torlaszok
mint évgyűrűk
arcodba véset pofonok
már nem fájnak
égő keretekbe zárt szív dobog
a csendes léptek apró zajában.
Sártól fekete tiszta lelked
le nem pereg
az út végére talán teljesen ellep.
Kezek nyúlnak, karodat tépik
és kérdezik majd
vándor, merre jártál ennyi hosszú évig
.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!