Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Válasz vigaszul
pepo• 2019. február 1. 20:56
Hangja most csendes
lélegzete melegíti arcom
bárcsak paplanja engem fedne
minden reggelen, vigaszul.
Falakon árnyékok
megpihennék velük majd reggel
csak még játszom akaratlanul
fárad vagyok, árnyékként
itt hagyott a tegnap,
magának válaszul...
pepo2019. február 3. 17:52
:)
skary2019. február 2. 05:15
lessvigassz :)
Mamamaci402019. február 1. 22:17
Csoki érte!
Rozella2019. február 1. 22:10
Különös, mély érzelmi töltésű vers. Nagyon tetszik, hogy kétféleképpen értelmezhető, egyszer úgy, mintha Valakihez konkrétan szólna, magázó stílusban, a másik pedig mintha Róla szólna, és a tegnap saját magának hagyott meg téged, vigaszul, válaszul... vagy csak belelátom... ? A lényeg, hogy valami elmúlt, ami fáj... Szép lett!