Vakság

pepo•  2014. január 15. 20:48

Naphosszat rohan az út
és én a szélén várok
állok és figyelek,
az óra a toronyban megvakul
delet csévélve magára teker.
Délután csak szürke hályog
ablakokból fényt kéreget,
irigyen tekint azokra
kik fényt terítenek maguk elé
reggel pedig,
megfullad a pillanat
elhagyott nyomukban...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mantra2014. január 20. 17:38

:)

pepo2014. január 16. 19:26

köszöntem:)

Mamamaci402014. január 16. 18:29

brummos!

Törölt tag2014. január 16. 11:19

Törölt hozzászólás.

petruchio2014. január 16. 06:18

remek "képek".....jó vers...grat....:)

skary2014. január 16. 04:35

ááá...a reggel az csodás :)

Molnar-Jolan2014. január 15. 21:12

az óra a toronyban megvakul
delet csévélve magára teker.