Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Üzenet?
pepo 2010. augusztus 12. 22:41
botorkál a szél
saját magában jár
magányosan
mint néma vándor
itt ott
meg-meg áll
nézd ott a teraszon
magányosan
egy lány
port kever
büszkén
lába elé áll
nem lehet
megretten a szél
szelídül
nyugszik
már csak szellő
és lassan kihűl
lábaira fekszik
öleli
el nem ereszti
szél szerelem
szerelemmel
lányt ki már nem magányos
erősen öleli
kúszik most lágyan
alakot ölt
lány ajkáról mosoly indul
kezével kutat
de a látvány
lassan elszenderül
kezét húzza
haját tépi
szélből ember
csak a por képét nézi
fátylat hajt most szemem
mert én láttam
mikor a magányos lányt
a szél
elkapta és ellopta magának
szellő már nem szél
hanem orkán
dacoló tajték
mert már nem egyedül jár
néha látom még mosolyát
mikor port kever a sarokban
érzem jelenlétét
ott a fák alatt
ahol én várok most..
csak csendben
nyugalomban..