Üvölt az éj

Csend, és zsivaj
tátong az éj, sír-üvölt
tajtékkén kúszik a parázs.
Szikkadt határban,
elvész most
a törékenység.
Torzult a távolság
nappalt hozott, füstöt
pernyét és szagot
szakadt szalmakalap mögé bújtatva
Holdat,
s minden csillagot...
Pusztul a maradék
elvész a csorba lét,
így üvöltött a határ
ébredtem, néztem
milyen az égbolt
amin lángnyelvek hatolnak át...