Tűztánc-9

Félelem üli most táncát
kirekesztetten
némán
mégis tánca hív.
Int felém némán.
Tüzet hint kezével
kék láng ég jeges hevével
táncba hív
vessz el velem, kezed add
fagy meg kék tüzemben.

Lángot most kérek
jeges kék lángban éneklőket
fátylat szememre
ne lássam arcod, fagyos tekinteted.

Táncba hívtál, fagyot adtál
lángod kéklő hegytető
távoli táj.
De lángod fehérlik,
már az én táncom hevíti.
Fehér tajték járja át, olvad jeged
látszik már a hegy orom
az új kék határ.
Tűz piros vére fakadt
arcomból a pír kiszalad
lefolyt lábaim alá, kék lángodnak
most lett vége már.
Égetek újra, lángra kapnak a kövek
láva elnyel,
már csak az emléked az ami még vermel.
Kimászom lassan, porolom ruhám
rajta foltot hagyott a félelem,
csak egy kék folt maradt
ennyi volt, vége már.