Tócsák nélkül

Elképzeltem,
milyen lenne, ha az út menti tócsák
maszatos vizének tenném  fel kérdéseim.
Hisz az ő tükrük mindent látott
szemük így,
örök nyitottan szemlélik ezt a világot.
Mellétek guggolok, talán le is ülök,
mert tudom,
ha kérdéseimre választ kapok.
Talán napokig itt maradok.
Nézem milyen alaktalanok, figyelem medrét
túl iszapos, hol szirom, vagy levél úszik,
mállik látó tükrének felszínén.
Kérdezhetek, kérdem,
de feleltet nem kapok.
Méregből zavarjam fel medreik nyugalmát
vagy csak úgy, mit régen
kisfiús mosollyal szaladjak végig, eső után
a tócsákkal teleszórt utcán...

 http://m.blog.hu/zs/zsiklagyozo/image/K%C3%A9p033.jpg