Tegnapi csendben

Tegnap láttalak, messzire vitt az idő
pillanatnyi csend benned is
visszanéző.
Sikolyt vetett árnyékod a tegnapi ködben
s-csendes lett a táj, ősz színű
téli fekete lepelben.
Felráztam emlékem, szomjas mozdulattal
lépteim feléd vittek, néma ajkak
percek elrohantak.
Te is rohantál, tovább és tovább
el nem értelek most sem, tegnap látlak még
pillanatnyi csendben, nézlek tovább.