Szócsend

pepo•  2012. május 2. 21:13

rám könyökölt
szemét rám vetette
szavak nélkül kérdezett
válaszom némán csendült
szívverésem torkom szaggatva
ölelt a pillanat, úgy nyugtatott
már nem az a hajnal
sem éj
már másképpen könyököl belém
az álom szótlanságtól remél....

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2012. május 3. 06:33

Nagyon szép vers!

kapocsi.ancsa2012. május 3. 06:30

visszaadja a címet...ami benne van

skary2012. május 3. 05:02

ja az másképp :)

mezeimarianna2012. május 3. 01:25

amíg van remény addig érdemes ha már nincs keresni kell...

irenke2012. május 2. 22:21

nem is szeretném megtörni de...
''ölelt a pillanat,úgy nyugtatott''
Gyönyörű!:)

Harsanyi2012. május 2. 21:20

:(

starlit2012. május 2. 21:19

meghitt pillanat

Törölt tag2012. május 2. 21:14

Törölt hozzászólás.