Szívmaradványtemető..

Szívmaradványtemető..


Mi maradt a tegnapokból,
remegő foltok
megfakult poros akkordok.
Dallammá nem keveredő hangjegyek
énekké nem születő szavak, remegő
morajló, siralmas imák, sírok felett
könnyező érzelmek.

Bolyongok még, gödrök közt lépkedek
ismeretlen hasonulás, minden szív
min átlépek.
Teli a hold, nyitva a mélység, mennybolton
feljáró, de a létrán az utolsó fokokat
leszedték már rég.
Csak díszítés, csak leltár,
mint a szíveknek a gödör,
mindenkinek egy jár.

Bolyongok még, megtalálom lassan a helyem
érzem feszíti mellkasom valami, lassan szívem
helyéről kireped. Megbotlok egy gödörnél
kőlap a talpam alatt, pár betűt olvasok,
egy sor emlékül, már faragni a munkásnak
több pénz
látom nem akadt.
Csak a nevem, semmi más, leveszem lelkem
szívemet repesztem itt hagyom egy részét,
még egy darabot viszek tovább.

Megfordulni nem fogok, nem keresem e helyet
virágot magamnak nem hozok, már minek.
Kapunál megállok, rozsdás szárnyak, mint bukott
tépett angyal, igénytelen tollakkal, szemem végképp
lezárja.

Még olvasom a táblát és nem értem,
szívmaradványtemető,
lelkem testem azt hiszem, eltévedt.