Séta véglet

Átmentem a városon
így lábon már túl nagy
de világnak oly kevés,
véletlennek nem adtam vámot
nem jöttél szembe velem
csak a hideg szél.

Felsejlett a város széle
lerágott fákkal lestük az éjt
kopár szürke
avarral takart léha lét.

Foltnak pedig
napsütés helyett
kézzel érezlek mint éles
sziklán kapaszkodó kezek,
el nem ereszt.

Csaholó kutyák a séta végén
elolvadva tél, rózsa bomlik
orgona hajtja rügyét
mind-mindnek elcsavarta  szép
azt a csöpp eszét...