Rózsa ének

Néztél e már önmagadba,
valós tükrű szép szavakba
alvó szemed álomfedelére
benned felolvadó álom jegére.

Érezted e már illatod
virágzó rétnek közepén
nektárnyi ölelést mi megfogott
lágy lehelettel jövő szélforgó
nyári reggelen, sóhajtásnyi érzést
mi el nem oldható.

Fogtad e már saját kezed
rózsát leszakító ízeket
tövisén éles szívhegyet
ha szúr fáj, ha nem,
mégis most
érzem a szívemben.