Rezonancia

Napokon keresztül néztelek
elképzeltem
ahogy féltesz,
mert elvesztem
kerestél-kutattál
míg végül.
Rájöttél
-még meg sem születtem
hibáim nem róhatod
játékom el nem veheted,
éjjeli sírásra,
kelned szükségtelen.

Esténkén
fürdés után, fekete fehér a világ
elképzelsz engem
ahogy méhedben kihordasz
a hiányt, mit ösztönnel fokoztál.

Látod hogy leírom,
mesélted egyszer
még semmi az égen szememnek
felhőknek rohanása,
könyv tetején ültem csendben
sírtam hogy születtem,
erre a világra.