Öröklöm a körforgást

pepo•  2013. november 9. 19:58

Elfogyott az idő
sötét pamlagra veti szemét
egy magányos utcai lámpa.
Rozsdás fénye pislog
bódult késő lepke lázad.
Megvakulva belevág a közepébe
azt hinné napban elégve
koldus emléket hagy maga után.
De csak én vagyok ki látta,
senki más.
Alig szűnt el repte
lámpa fénye most nyugodt
egy másik lepke talált rá
fény, mi éles és nyugodt.
Kezdi röptét, ugyanúgy
hangos koppanás szédület után,
új szereplő, semmi tánc
öröklöm a körforgást...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mirrmurrka2013. november 11. 12:05

jó lett. Nekem nagyon adja, h egy egyszerű "történésből" hogyan tudnak egész gondolatsorok, minimonológok összeállni és teljessé tenni egy látszólag semmit sem jelentő semmit.

BakosErika2013. november 10. 09:38

Alig szűnt el repte
lámpa fénye most nyugodt
egy másik lepke talált rá
fény, mi éles és nyugodt....

Jó vers, tetszett.

Torpilla31812013. november 10. 09:06

Igen, naggyon...

Az a furcsa, hogy több síkon lehet értelmezni...
halál-élet...újra...

Mint az Élet?
Mint egy érzelem?
Esetleg, mint a vágy??

Picit elfilozófáltam...
Bocs...
Puszim Pepom!

:))

sötét-világis... újra...

beam2013. november 10. 04:32

........

Törölt tag2013. november 9. 20:21

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2013. november 9. 20:02

Törölt hozzászólás.