Örök zöld

Léptei óvatosak voltak, mintha úgy lépett volna

ne hallja az erdő, vigyázva a csendjére.

Mint egy vadász, prédáját cserkészve.

Megállt, én pedig semmit sem, értve

osontam utánna.

Én is próbáltam nézni mit figyel,

lassan rám nézet kérdezte.

Érzed te is? 

Persze nem értettem

fejem mozgatva tettem úgy, 

mintha az a benne fakad érzés bennem is ott lenne.

- Látod ott a távolt, már lassan zöldül

és tényleg olyan volt mintha lenne szín a tájban.

A tél színei, barna fekete, száraz szőke hajjal 

elszárad fű, fán maradt levelek.

A távolból valaki nagyott órdítva megtörte a csendet,

Mehetünk, néha állj meg egy pillanatért

éld bele magad, értékeld.

az életben adj esélyt ezeknek a perceknek.

Kicsi voltam én még ehez.

Már értem, megértettem.