ömlesztett

libabőr

átfutott rajtam a leheleted
vézna érzésem még keresi
elbújt zsigereimben megbújt melegem
kristályként csillant fagyos szempillám
megrettent ajkam közt
már csak suttogott utolsó szavam
karomra kiült a hideg ritka néma szava
libabőr kezdett futni lábamon
éreztem felkúszik minden
megtapadt gondolatomra


elhajlított múlt

emlékszel
némán születtél
kezemben éreztelek
még érezni sem mertél
nevelni kezdtelek
sorsot szántam neked
kezemben fogant akaratom
sorsod ez lesz
lelkész pap leszel
jövőd annak szánom
kezdtél nem hinni
futva menekültél
akaratom elhalt
pedig pici ágyadon
sorsod pecsétjét
hordtad keresztkén
más lettél mint kívántam
akaratoddal elhajlítottad
sorsod
így nem maradt más
csak az elhajlított múlt
mi most keresztet szakított..


rabláncon

szemem már nem ismeri a fényt
köszönni a reggelnek
felkelő napba nézni
már csak hiú remény
kezem sem érzem
arcom nem látom
árnyékom sincs
csak remegek
néma
rabláncon....


nézz a szemembe

kértelek
más légy
kérdeztem
volt e még
fogtam kezed
elszaladtál
fiatalnak hittelek
te öreg voltál
elkaptalak
te elszöktél
elbújtam
kérlek
keress még
falkának hittelek
egyedül voltál
nézz a szemembe
mert valaki voltál


lelkünkből

korhadtan élem már napjaim
kivájt az idő
kérgem alatt
szétrágnak a férgek
viszket értelmem
agyam már nem fogja fel a mát
a múlt képén gyönyörködik
nem hallottad meg kérésem
nem érdekelt vágyam
boldog akartam lenni
szavaim pedig mélyről szóltak
lelkem szólt lelkedhez
és látod
lelkünk most magányos maradt
mert nem értetted egyszerű szavát..