Olvasom jeledben

Túlcsordult az életem, érzem
megunt napokkal,
átaludt álom  nélküli
hosszú éjszakákkal.
-Ébredtem hirtelen-
Ablak párkányára ültem
vöröslő parázzsal kezemben,
ahogy játszottam gyors mozdulatokkal
betűket rajzolva az ürességben,
rájöttem.
Kevés az inger, csekély az élmény
holnap mire gondolok majd?
Ha peregni készül az utolsó film
mi lesz majd az élmény
mi lesz, a könnyes keserű tévedés.
Késve éreztem, cigarettám ráéget
szám mosolytalan keretére
szisszenve hanyagul fújtam a járda szélére.
Parazsa kihullt, de tovább fénylett
megértettem miért így tett.
Miért így lett a vége.
Fényét szememnek küldi át
nem égetett, mégis érzem mi az ami most
utolsó leheltig hatja át.
Mi nem más. Csak az élni akarás......