Nyáron meghalnak a pipacsok

Nyáron felszedtem mind,
mert szerettem szálait
színét, érdekes illatát
törtem hozzá sárga kalászt
széppé virágzott gazt
körbefogta úgy csokrom
ahogy a fatörzsét a gonosz
borostyán.
Elhervadt hamar lelkem
forró levegőn
tűző napon,
keserű víz tenyeremből
sós teher,
szálanként esett szét szirmaik.
Elvenni őket nem lehet
sem elvinni tövestől
pár méter után elhalnak
megszűnik pompás kelyhe
egyszerűségük vesztük
mert attól ők még
nagyon szépek.