Néma eső

Rám hullanak könnyeid
-télen
amikor kristályokká hűl
minden fájdalmad.
Vakká tesz a tavaszi köd
elfedi érintéseid
s-nem gondolok másra
fekete földel összekent
tenyerembe temetett arcom
a tegnapokat gyalázza.
Jön a nyár, alma majd piroslik
felkelő nap megtalál, arcom
égnek vetve, esőnek tavat
bőrömnek síró szavakat
bennem újabb karcokkal
-megbánom
mélyemben a régi dúló harc,
hangja fáj, bocsáss meg
ha néha felkavar...