Néha

Néha rám telepszik el nem enged
bennem veszekszik.
Könnyeket csal a szemembe
s hideget hajt a szívembe.
 
Néha rám telepszik el nem enged
belém telepszik.
Pár gondolat elég talajának
és érzem hatalmas lesz
megnő, mint a gaz
a virág ágyásban.
 
Néha rám telepszik el nem enged
nem szól, álmomban mellém fekszik.
Kéri nyugalmam, elhajtja varázsom
nem lesz soha, szép az álmom.
 
Néha rám telepszik el nem enged
figyel csak hogy hogy cselekszem.
De már nem irányít, az élet az
mi utat világit.
 
Néha rám telepszik, könnyek
ha jönnek is, engedem, nem küzdök
patakból folyam legyen.
Így nem telepszik,
csak a partomat mossa kárt már nem tesz
csak épít.