Megdobott csend

Megdobtam a csendet
a merevséget
feszített felszínt
tökéletességet,
a valóst,
szunnyadót.
Nagyot csobbant
felpattant, majd újra
s-újra
rajzokat kényszerítve
a nem láthatóban
zavart keltve,
egy játékkal
mi szemnek kedves
parton heverőt újra elhintve
mint magot a föld alá
követ
a víz alá.
Megdobtam a csended
de már nem bánom
én csak pici vagyok
úgy is kinevetsz
hatalmas vagy
tudod
engem is
magadba temethetsz...