Megállapodott gondolat

Megállapodott gondolat.

 

 

Remegő kézzel nyitottam a mába

a tegnapból

ahol elmúlt az életem ereje.

Felhők telített egének kék szépsége

megremegtem

mert vissza néztem

felfércelt darabok hulltak le éppen

nem jól éltem,

álarcban teltek el a napjaim.

Nem láthatták igazi arcom, mosolyom

pillantásaimat nem élvezhették,

de látod

nem is keresték

nem fogták kezem, nem ölelték lelkem

játékaim kitaszították

életkedvemből összemorzsolt morzsákat

értéktelen földé marcangolták.

Sarkában az idő

az ajtómat tolja, feszíti testét,

s reám zárja

eltorlaszolja a múltam.

Nem kell vissza néznem

akik szerettek onnan is látnak

ha nem szólnak akkor is követik lépteim

tetteim folyamát.

Már nem vagyok értéktelen

már érzem hogy nem.

A kilincs kihűlt, és az ajtó csak kifelé nyílik

lepereghet róla a festék, nem érdekel

mert nem nézek vissza

itt van a szívembe égetve, ami nekem kell

kitart életem végéig.

Mert ráismertem......